Ilyenkor mindig tartani akarom magam az elhatározásaimhoz, meg akarom magamnak szabni, hogy mit csináljak. Sosem sikerül. Nem fogok tervezgetni, hogy kin mennyire nézek át. Amit kivált belőlem, azt fogom tenni. Inkább csak sodródom, és jön, ami jön. És akkor higgyem naivan azt, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Ezen sem fogok agyalni, hogy ki, miért sétált be az életembe, vagy miért csinálja, amit. Valaki akar valamit, szól. Majd ha el kell múlni ennek a csodálatosan szar érzésnek, akkor elfog. És pont. 
Amúgy a fenti számot tök jól megértem hallás után. Angolt kellene tanulnom. "Majd egyszer". Most pedig, hogy még jobban érezzem magam, olvasok -elvileg- szerelmes történetet. Juhú. Hányjak egyet? Remélem nem valami nyálas baromság lesz.