Komolyan el szoktam gondolkodni azon, hogy bizonyos dolgokról miért álmodunk. Miért jelennek meg egyes emberek? De minden éjjel. Az még rendben van, hogy sokat foglalkozom az illetővel, és talán még az is, ha teljesen ignorizálom... Elvileg arról álmodunk, amivel aznap sokat foglalkoztunk, vagy amit elsöprünk és a tudatalattink előhozza. És akihez semmi közöm? Azzal mi van? Mi a francért van ott? Már vagy 4 hónapja eszembe sem jut. Régen naponta legalább háromszor láttam, most hetente talán egyszer. És maximum a sógorom lehetne. Gyűlölöm. És akkor most meg megjelenik az álmomba, mintha valami jelentőssége lenne. Ugyan mi? Reggel meg nem bírok felkelni, mert kétségbeesetten próbálom feldolgozni, hogy mi volt ez. Álmomban is foglalkozott velem, én meg elkezdtem szekálni, hogy miért. Bezárkózott valahova, de addig nyaggattam, amíg jóba nem lettünk... És ezek a kibaszott álmok annyira valósághűek! Kihatnak az egész napomra. Nincs normális gondolatom, mert az a gondolat ott van, és akaratlanul is eszembe jut. Pedig nem jelent nekem semmit. Egyáltalán. Nem tudok tanulni. Ez nem emiatt van, több dolog is befolyásolja. De viszont, amikor bemegyek a szobámba körömlakkot keresni (inkább a nappaliban vagyok, csak aludni szoktam ott), akkor az a furcsa érzés rám tör, ami akkor volt, amikor álmodtam. Megállok a szoba közepén és nézek magam elé. Nem tudom, hogy üvöltsek-e, vagy sírjak, de inkább megkérdezem, hogy "miért?" és továbbmegyek. 
Jaj, biztos rám gondolt elalvás előtt. Aha. Egyértelmű. Szerintem is. Ugyanmár. Biztos hiányzik a cuki kis pofikám, s talán pár könnycseppet is elmorzsolt. Haha. (Tömör irónia)
Azért kíváncsi vagyok, hogy ma éjjel mit hozok össze... Már gondoltam arra, hogy virrasztok, mert kinek van kedve még álmába is látni? Én azt mondom, nincs jobb, mint elaludni pár perce a suliban és amikor kinyitod a szemed, azt látod, hogy az illető néz rád. :D Sírjak vagy nevessek?